Linkek a témában:
Kiss Csaba: Kunhalmok védelme
Ki ne hallott, olvasott volna már a kunhalmokról? Megtalálhatók ezek Alföldünkön mindenfelé, sok közülük híressé is vált, regék, mondák és nagyfontosságú leletek fűződnek nevükhöz. Bár sokáig vitatott volt természetes, vagy mesterséges eredetük, mára bizonyossággal eldőlt a kérdés, őseink keze munkáját hirdetik, tehát ember által létrehozott halmok ezek. Egyikük őrhalom lehetett, másikukban hajdani előkelőség alussza örök álmát, ismét másokon vezéri sátor állhatott. Biztosan verejtékcseppek ezreinek hullatásával hordták össze hajdan a halmokat. Sokukat feltárta a kutató ásója, még többet megbolygatott a kincsvágyó emberi mohóság. A hozzájuk fűződő történetek tatárokról, törökökről, kuruc-labanc eseményekről, betyárokról, kincskeresőkről és táltosokról szólnak. Megjelenésükkel élénkítik a sík vidékeket, hozzá tartoznak a magyar tájhoz.
Debreceni halmok, történelmi távlatokban
Petőfi Sándor tengersíknak jellemezte az Alföldet, s befagyott tengerhez hasonlította az itteni határt. (Tette ezt képzelőerejére támaszkodva, hiszen tengert, különösen befagyott tengert nem is láthatott.) A tájegység szélén található Debrecen ráadásul mélyebben is fekszik, mint környezete. A város és környéke mégsem nélkülözi a kiemelkedéseket, noha azok legföljebb tucatnyi méterrel "magasodnak ki".
kiskunsag.lap.hu
A Kiskunság a homok és tanyák világa, nevét a betelepülő kunokról kapta. A honfoglalás után 300 évvel IV. Béla hívására jelentek meg itt a kunok, a tatárjárás után telepedtek le véglegesen. A megszelidített homokon virágzó szőlő- és gyümölcstermesztés alakult ki. Kecskemét e térség és egyben Bács-Kiskun megye székhelye, amely 1368 óta mezőváros, s elismert kulturális központ.
Meghatározás
halommá emelkedett telephelyek kultúrrétegeiben az ott élt emberek házainak omladékát, edénytörmelékeket, tűzhelyek maradványait, állati csontokat, kagylóhéjakat találtak a kutatók. A halmok állat- és növényvilága is különleges lehet, hisz a felszíni, alaktani adottságok miatt a halmok hosszú évszázadokon, esetleg évezredeken át kimaradhattak a földművelésből. A sajátos domborzati viszonyok egyedi mikroklímát eredményezhettek, a korábbi földtörténeti korszakokban kialakult löszterületek feltörése elmaradt. Így itt olyan, az utolsó jégkorszakban (körülbelül 10.000 éve ért véget) kialakult löszvegetáció maradt fenn, ahol az eredeti növényzet (és olykor az állatvilág) néhány képviselője, faja az évezredekkel ezelőtti időszak emlékét őrzi. Ezek az úgynevezett „reliktumfajok” (maradványfajok) tehát a 10-12.000 évvel ezelőtti éghajlati, vízrajzi, természetföldrajzi viszonyok hírnökei a ma embere számára.
Ön azt választotta, hogy az alábbi linkhez hibajelzést küld a lap.hu oldal szerkesztőjének. Kérjük, írja meg a szerkesztőnek a megjegyzés mezőbe, hogy miért találja a lenti linket hibásnak, illetve adja meg e-mail címét, hogy az észrevételére reagálhassunk!